A klasszikus, több mint százéves narratíva szerint a hús fogyasztásának köszönhetők az emberiség legfontosabb fejlődési lépései, a húst pedig a messzire vándorló ősi hímek szerezték meg, miközben nőstény társaik a tábor közelében növényeket gyűjtöttek, és gondoskodtak az utódokról. Azonban már az 1970-es és 80-as években egyre több bizonyíték gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy a nők nemcsak gyűjtögetéssel, hanem vadászként is jelentősen hozzájárulnak a táplálkozáshoz. Egy friss publikáció összegezte az idevonatkozó cikkeket, kutatási eredményeket, beszámolókat, és azt találta, hogy a vizsgált társadalmak 80%-ában a nők is aktívan vadásztak. Ráadásul ezen társadalmak 87%-ában nem véletlenszerűen, azaz az éppen a közelben bóklászó állatok elejtése révén, hanem tervszerűen, előre felkészülve folytatták a vadászatot – férfiak és nők vegyesen. A kutatás során különbségeket is felfedeztek a férfi- és női stratégiák között, volt olyan népcsoport, amelyben például a férfiak szinte mindig íjat és nyilat használtak, míg a nők a kést részesítették előnyben. Ugyanakkor számos, egészen friss megfigyelés is alátámasztja ezeket az eredményeket: az 1980-as években a Fülöp-szigeteki népcsoportok női tagjainál figyeltek meg közel testmagasságú íjakat, az amazóniai Matses asszonyok körében pedig gyakori, hogy machetével ejtenek el rágcsálókat.

www.science.org